Az évszámot már nem is tudom pontosan, csak sejtem, hogy vagy 2013-ban vagy 2014-ben elmentem egy meghirdetett családállításra Veszprémbe, igaz a jelentkezéskor a családállításvezetőt még nem ismertem, de nagyobb volt a problémám mint az újtól való félelem, és…, hát…, nem szeretek sokáig szenvedni.
Az, hogy mi volt a családállításon, arra nem emlékszem, de arra igen, hogy a családállítás vezető közvetlen és barátságos volt mindenkivel, és ebédelni is eljött velünk. Mindenkire szánt időt, hogy szünetben beszélgessen vele, és jobban megismerje. Én szívesen és büszkén meséltem el, hogy lovakkal foglalkozom, embereket is tanítok lovagolni stb… Azt láttam, hogy a családállítás vezetőt érdekli amit mesélek, de álmomban sem gondoltam volna arra a reakcióra amit ott akkor kaptam: „Nagyon szeretem a lovakat! Szívesen elmennék, megnézném Őket!”
És, természetesen azonnal kaptam erre a kalandra. Megbeszéltünk egy időpontot és Tőrös Ildi megérkezett hozzám, a kis lovas birtokomra. Aznap sokat beszélgettünk, ismerkedtünk és persze mászkáltunk a lovak között és élveztük a társaságukat.
Egyik pillanatban – nem tudom a mai napig sem, hogy mitől vezérelve – elkezdtem mesélni Ildinek egy aktuális családi problémámról, amivel sehogy sem jutottam dűlőre. Ildi figyelmesen hallgatott engem és egyszer csak azt vettük észre, hogy a lovak pont úgy kezdenek el viselkedni, mint a történetem szereplői.
Azok a lovak, akik addig sok éven át békességben és konfliktusok nélkül tisztelték az általuk felállított rangsorban a másikat, azok összecsaptak mellettünk, olyan erővel, mint valami Istenek, pont úgy, ahogyan a történetemben amit éppen meséltem. Ildi szemfüles volt ( én csak a jelenet után tudtam meg tőle, hogy ő olvasott arról, hogy a lovak képesek reagálni a morfogenetikus mezőre ), oldó mondatokat mondatott velem, és annak hatására elkezdett változni a lovak viselkedése, és RENDeződött közöttük a helyzet.
Ezután a lovak odajöttek hozzánk, körbe szaglásztak minket és elmentek a távolba legelészni, mintha mi sem történt volna. Pont úgy mint a jelenet előtt: békében és nyugalomban.
Egy pár pillanatig szótlanul álltunk Ildivel egymással szemben és próbáltunk felocsudni a történtekből, abból az elemi erőből, energiából amit ott kaptunk. Az a pár másodperc olyan nyomatékos és jelentőségteljes volt nekem, hogy így utólag kijelenthetem, hogy meghatározta aztán az életemet.
Először én szólaltam meg, és törtem meg a csendet: „Ezt kerestem! Ez hiányzott az életemből! Ezt akarom csinálni!” Addig a pontig soha elképzelni nem tudtam volna ilyesmit, de a csoda amit vártam megtalált engem.
Ildi biccentett a megnyilvánulásomra, és mind a ketten éreztük azt a bizsergést amit ez az esemény okozott bennünk. Hívott ez az energia mind a kettőnket, alig várva, hogy újra megtapasztalhassuk és másokkal is megoszthassuk.
Ez volt a kezdőpontja, a gyújtópontja a lovas családállítás létrejöttének és az én utamnak, hogy erre indultam el az életben.