Bert Hellinger (akit a módszer megalapítójának tartunk) a családot összetartó láthatatlan erő működési törvényszerűségeit SZERETET RENDEKnek nevezte el. A családi lélekben* működik egy „rendszer-lelkiismeret”, ami tulajdonképpen egy öngyógyító mechanizmus; gondoskodik arról, ha az alábbi törvények megsérülnek, akkor azok helyre állítódjanak úgy, hogy a később születetteknél visszatükrözi a problémát azzal a szándékkal, hogy valaki meggyógyítsa!
Az ODATARTOZÁS RENDje:
E szerint a törvény szerint az odatartozásra mindenkinek elvitathatatlan és egyenlő joga van, annak aki oda született, vagy aki hatással van akár tudattalanul is a csoport/ család bármely tagjára.
Hellinger szerint a legmélyebb boldogság az odatartozás érzése, a legnagyobb félelem egy léleknek pedig a kirekesztéstől való rettegés.
Előfordul, hogy azért próbálnak elfelejteni valakit, mert fájdalmas az emléke, például egy korán meghalt kisgyermeké, vagy nincs tudatában a szóban forgó személy meghalt testvéréről/ ikertestvéréről, mert nem emlékszik rá a magzati korból. Esetleg morális okokból kitagadják, például bűnöző nagybácsi, megesett lány, elmebeteg fiú, súlyos fogyatékkal élő gyermek akit intézetbe adtak, stb…
A kirekesztés viselkedés szintjén azt jelenti, hogy a családtagok megpróbálnak úgy élni, érezni és viselkedni, mintha az illető nem létezne vagy nem is létezett volna soha. A családi rendszer szerint kirekesztés az is, ha a családunk tagjáról azt mondjuk, hogy balesetben halt meg, holott felakasztotta magát. Az ember és a sorsa elválaszthatatlan, így ha az ember sorsát megtagadjuk, akkor magát az embert tagadjuk meg! A hiány, azaz a kitagadottak energetikai lenyomata ott van a morfogenetikus mezőben (azaz a családi lélekben), melyet minden odatartozó tudatt alatt érzékel.
A családi „lelkiismeret” azért dolgozik, ha valakit kirekesztettek, nem fogadtak el, azt ismét visszafogadja a rendszer és a többiek odatartozónak ismerjék el. Amíg ez nem történik meg, addig ez súlyos teherként nehezedik az érintettek lelkére.
A HELY RENDje:
Ez a törvény kimondja, hogy a családban mindenkinek meg van a maga helye és csak azon a helyen állva élhet jó életet. Olyan ez mint egy kirakós játék, csak akkor jó a kép, amikor mindegyik darabkája meg van (Odatartozás rendje), és mindegyik a megfelelő helyre került (Hely rendje).
Az idő természetes rangsort, azaz hierarchiát alakít ki. Ez azt jelenti, hogy aki előbb lép a rendszerbe, az elsőbbséget élvez a később születettekkel szemben. A szülő a „nagy”, a gyermek a „kicsi”. Az ember mindig a szüleitől kapja az életét, ezért számára mindig a szülők a „nagyok”, és velük szemben ő a „kicsi”.
Az eszével mindenki tudja, hogy ki kinek a gyermeke, unokája, dédunokája, vagy hogy a család melyik generációjához tartozik, de mégis sokszor úgy érzünk, élünk és viselkedünk, mintha nem is a gyermeke, hanem a testvére, vagy a társa, vagy a szülője lennénk a szüleinknek, azaz mintha magasabb létrafokon akarnánk állni a miénkhez képest, amivel lemondunk a „kicsiségünkről”, a gyermeki létünkről.
Mindezt nem tudatosan és szándékosan , hanem gyermeki szeretetből tesszük, hogy segítsünk a másiknak/ a szülőnek pótolni a hiányát (pl.: Apu elment, én itt vagyok neked Anyu! Én figyelek rád, én megértelek!), így remélve azt, hogy végre észre vegyen, és megadja azt amire nekünk szükségünk van, a szeretetre!
Az ADOK-KAPOK RENDje:
Ez a törvény az egyensúly törvénye az emberi kapcsolatainkban. Ha az ember kap valamit, addig adósnak érzi magát, amíg azt nem viszonozza. A rendszer szerint az egyensúly úgy tartható fenn, ha jót adnak akkor mindig egy kicsivel több jót adunk vissza, ha pedig rosszat adnak, akkor mindig egy kicsivel kevesebb rosszat adunk vissza. Ha nem adunk vissza akkor eladósodunk, és a „rendszer-lelkiismeret” megszakítja a kapcsolatot, hogy ne adósodjunk el annyira, amennyit már nem tudnánk megfizetni.
Ez alól az egyetlen kivétel a szülő – gyermek kapcsolat, ahol a szülőktől a gyermek kap, számára a legfontosabb dolgot: az !életet! és még amit a szülők emellé adni tudtak. Ezt csak továbbadni tudjuk, visszaadni SOHA!
*más nevein: mindentudó mező, tudásmező, családi rendszer, rendszer és morfogenetikus mező