Amikor elhatározzuk magunkat, hozunk egy döntést, hogy segítséget kérünk a problémáink megoldásában, az csak egy féle képpen tud működni, és valódi változást hozni az életünkbe. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a változást a saját életünkben csakis mi magunk tudjuk elérni, a lépéseket csakis mi magunk tudjuk megtenni, és a „segítőnk” azért van, hogy lehetséges kiutat mutasson, de nem azért, hogy ő járja az utunkat helyettünk.
Fizethetünk valakinek akár mennyit, a mi életünk, a mi döntéseink felelősségét nem tudja más vállalni/vinni! Mi választottuk meg azt, hogy hova és hogy kikhez születünk, kik lesznek a családtagjaink. Mi választottuk a születésünk előtt azt a helyet és helyzetet, azokat a feladatokat, amik minket az életben várnak!
Felnőttként önállóan mi hozunk döntéseket az életünkről, és abban, hogy milyen döntést hozunk, csak az befolyásolhat, hogy eldöntjük: mennyire engedjük magunkat befolyásolni! Tehát! Sem az apám, sem az anyám, sem a testvérem, és senki sem felelős rajtam kívül az én életemért! Csak és kizárólag ÉN magam! Mert én hagytam magam (ha hagytam magam), az én felelősségem volt, mert én hoztam a döntést az életemről! És ezeknek a döntéseinknek vannak következményi melyeket viselnünk kell! Senki sem fogja tudni átvállalni helyettünk a döntéseink következményeit!
Ha például valaki az Édesanyát hibáztatja az élete nehézségeiért, hogy mert anya/ anyu ilyen meg olyan volt velem amikor kisgyerek voltam, vagy ilyen meg olyan velem most a jelenben, annak az embernek először is meg kell értenie, hogy az EZ életbeli Édesanyját Ő maga választotta, azokkal a nehézségekkel, amik ezzel az Édesanyával járnak. Másodsorban azt kell megértenie, hogy Ö maga már felnőtt, és arról, hogy Ő most hogyan él, és hogy milyen az érzelem világa arról csak és kizárólag Ő maga tehet, és nem az Édesanyja! Jogunk van ahhoz, hogy eldöntsük, hogy hogyan fogadunk dolgokat. Hogy hogyan állunk dolgokhoz és nem utolsó sorban jogunk van ahhoz, hogy eldöntsük, hogy idegeskedünk e vagy sem! Hogy szomorúak akarunk e lenni vagy sem. Hogy a rosszat látjuk e meg a dolgokban vagy az örömet keressük a dolgokban! A mi felelősségünk az is hogy hogy akarjuk látni a világot!
Akkor ha másképp akarom látni a dolgokat, szeretnék változtatni rajtuk, de nem tudom, hogy hogyan álljak neki vagy merre tovább, akkor kell segítséget kérni! A különböző hatékony terápiák és a családállítás is csak azoknak az embereknek fog tudni segíteni, akik nem a terápiát vezető vagy a családállítás vezető személyt illetve Coach-ot akarják megbízni a problémáik megoldására „X” ezer forintért, hanem ŐK maguk akarják a problémáikat megoldani és csak segítséget kérnek a kivezető út megmutatásában! E nélkül a felelősség vállalás nélkül NINCS előrelépés az életben!